kiscim3317
 

Csak jót hozhat a vallásos neveltetés

maja21171Torna, tánc, egy kis tízórai, aztán beszélgetés, egy kis bohóckodás, de akár még egymás csiklandozása is belefér a háromórás foglalkozásba. Gondolná valaki, hogy egy hittanóráról beszélünk? Pedig így van: a lendvai plébánia új hitoktatójának, Fehér Majának azon felül, hogy megtanítsa a gyerekeknek a hittan legelső leckéit, az a küldetése, hogy megszerettesse velük a hitet, hogy életük későbbi folyásában is helye legyen a vallásnak.
Fehér Maja hitoktatónak, hittantanárnak készül. Pincén él családjával, férjével, Lacival és két gyermekével, Márkkal és Urskával, valamint apósával és anyósával. Otthonában látott vendégül minket, ahol a hitoktatói szolgálatról, a vallás szerepéről, jelentőségéről beszélgettünk a mai családok életében.
– Hogy lett Önből hitoktató, hogy jutott erre az elhatározásra?
– Őszintén megmondom, én mindig óvónőnek készültem, de valahogy mégsem sikerült odáig eljutnom. Pedig minden vágyam az volt, hogy gyerekekkel foglalkozzak. A faluban is bármi volt, én mindig csokorba szedtem a gyerekeket és lefoglaltam őket. Az egész hitoktatói dolog is valahol ezzel kapcsolódik össze. Úgy kezdődött, hogy itt a faluban elkezdtem a gyerekekkel a májusi ájtatosságot tartani. Akkor szólt az egyik barátnőm, aki már egy éve látogatta az iskolát, hogy mi lenne, ha én is beiratkoznék. Én viszont akkor még úgy éreztem, hogy a tanulás már nem nekem való. Aztán a plébánosunk is azzal állt elő, hogy jó volna valaki, aki két nyelven tudná tanítani a gyerekeket hittanórán, és mivel én beszélek magyarul, alkalmas volnék a feladatra. Így végül belevágtam.
– Milyen iskolába kell jelentkezni, aki hittantanár szeretne lenni, és Ön milyen tapasztalatokat szerzett a tanulás folyamán?
– A muraszombati püspökség indított szakot, ahová Ljubljanából, Mariborból járnak le az előadók. A tantárgyak között pszichológia, szociológia, egyháztörténet, vallástörténet, katekézis felnőtteknek, gyerekeknek található, gyakorlatilag több olyan tantárgy is van, ami a pedagógiához köthető. Amikor elkezdtem tanulni, rádöbbentem, hogy mennyire nehéz és sok a tananyag, pedig mi csak a töredékét tanuljuk annak, amit mondjuk a teológusok. Szóval le a kalappal az előtt, aki a hit tudományában végzi a tanulmányait! Nekem még két vizsgám van hátra ebben az évben. Aztán a következő évben is lesznek vizsgák és diplomamunkát kell készítenem. Ha elvégzem, akkor hivatalosan is hitoktató leszek. Amit az egyház elismer, de sajnos államilag nem számít felsőfokú végzettségnek.
Nagyon sokat megtanultam, és mióta komolyabban foglalkozom a vallással, rájöttem, hogy a hitünkről nagyon keveset tudunk. Teljesen más szemszögből és más minőségben kezdtem tekinteni az egészre, távol attól, amit valaha képzeltem. Engem nagyon megváltoztatott, és mindig csak a jót látom az emberekben – mondja mosolyogva Maja, majd hozzáfűzi, mennyire hálás a családjának, akik mellette állnak a célja elérésében.
A hittanórák Lendván, a plébánián zajlanak, természetesen két nyelven. Maja elsős és másodikos gyerekeket tanít egy egészen új módszerrel, ami, úgy tűnik, be is vált a szülők és a gyerekek számára is.
– Ebben az iskolaévben kezdtem el hittant tanítani. A plébánossal egy új programot dolgoztunk ki és indítottunk el kicsik számára. Szombat délelőttönként van egy háromórás foglalkozás. Ez így elsőre talán soknak tűnik, eleinte a szülők is kételkedtek abban, hogy a gyerekeknél beválna, de azt kell mondanom, hogy sokszor még kevés is az időnk, mert annyira jól érezzük magunkat. A gyerekeken pedig látszik, hogy szeretnek jönni, jól érzik magukat. Imával kezdjük az órát, aztán egy picit játszunk, rejtvényt fejtünk, rajzolunk, közben beszélgetünk arról, hogy mi volt az iskolában vagy mi történt velük a héten. A beszélgetésekkel összekapcsoljuk a vallást, belefűzzük a napi történésekbe. Megtanuljuk a napi leckét, majd ha marad szabadidő, akkor táncolunk, rajzfilmet nézünk vagy kint az udvaron játszunk, ha szép az idő. Közben tízóraizunk is, és ezeket a közös étkezéseket is nagyon élvezik a gyerekek. Néha bejönnek hozzánk a nagyok is az órára, a bérmálkozók, akik besegítenek a foglalkozásoknál, így közösen próbáljuk minél érdekesebbé, élvezetessé tenni a kicsik számára a napot, hogy valóban szeressenek járni a közösségbe és a vallást egy jó dologként éljék meg – meséli Maja.
Valójában tehát ez nem csak hittanóra, hanem egy komplex foglalkozás, amiben a gyerekek tanulnak a hitről és mellette jól is érzik magukat. A kicsikben elég korán kialakul egy kép a vallásról, és fontos, hogy ez ne egy komor kép legyen szigorú szabályokkal, hanem egy jó dolog, amiben van vidámság is. Maja ezt próbálja elérni. A csoportjába jelenleg 35-en járnak, ami elég szép szám még akkor is, ha városról beszélünk.
– De vajon a családok életében ma milyen szerepe van a vallásnak? A gyermekek kapnak-e otthon vallási nevelést vagy csak a hittanórákra szorítkozik a hittel való találkozás? Hogy látja ezt egy hitoktató, aki kapcsolatban van a gyerekekkel? Talán rohanó világunk okolható azért is, hogy kevesebb figyelmet fordítunk a vallásra?
maja21172– Sajnos az igaz, hogy rohan a világ, és tény, hogy túlzsúfoltak a napjaink, túlterheltek és fáradtak vagyunk mi szülők is. De azért ez nem ok arra, hogy egy keresztény család életéből, a gyermek neveléséből kimaradjon a vallás. Ott vannak még a nagyszülők is, akik még vállalhatják ezt a terelgetést, és hála Istennek sok esetben ez még él ebben a formában, hiszen mondják is a gyerekek, hogy például őket a nagymama vagy a nagypapa tanította meg imádkozni. De nekünk, szülőknek is újra vissza kell találni a valláshoz, hiszen pontosan ez nyújthat egy kis megnyugvást, lecsillapodást. Saját példámmal élve: amikor nagyon összegyűlnek a fejem felett a felhők, akkor elmegyek, beülök az üres templomba és ott a csendben megnyugszom. Elég tíz perc, hogy a lelkivilágom helyreálljon. Amikor hittanórán erről beszélgettünk a gyerekekkel, akkor a gyerekek maguk kérték, hogy menjünk le a templomba és próbáljuk ki a „csendet”. Egy vallásos családban olyan emberi értékek kerülnek előtérbe, mint a szeretet, az egymásra figyelés, a segítségnyújtás és még sorolhatnánk. A hit összekapcsolja a családot, reményt ad a családtagoknak. Hiszen aki hisz, az tudja, hogy ha bajban van, akkor is van kiút, van hová fordulni, van mibe kapaszkodni és van egy közösség, ahol fogadják, ahol segítséget kaphat. Ezért én mindenképpen úgy gondolom, hogy egy gyerek számára az csak jót hozhat, ha hitben nevelkedik.
Maja a beszélgetésünk végén elmondta, hogy Lendván az egyház sokat tesz azért, hogy a fiatalokat, a családosokat visszahozza a templomba. Szombatonként például családok miséje van, amelyen a gyerekek kórusa énekel, a prédikációk pedig személyesebb hangvételben folynak. A többi már rajtunk áll, de ha a hitet közelebb engedjük a szívünkhöz, azzal rosszat biztosan nem teszünk.
MCSi Design