kiscim0818
 

Snapszerturné most, kártyázás régen

kartya0718Snapszerturnét rendeztek a kapornaki fiatalok. Az esemény sikeres volt, a kártyajáték szerelmesei pedig egy jó hangulatú estét tölthettek el. A társasági program arra is kiváló volt, hogy az idősebb korosztály nosztalgiázzon egy kicsit, hiszen valamikor régen Kapornakon a téli estéken minden nap volt kártyaparti.
Az önkéntes tűzoltóegyletbe tömörült kapornaki fiatalság gondolt egyet, és snapszerversenyt hirdetett meg február első hétvégéjén a helyi tűzoltóotthonban. A szombat estére szóló felhívásra húszan jelentkeztek a községből és azon kívülről. A turné ötletgazdája a tűzoltóegylet elnöke, Bočkorec Bojan volt. – 2005 táján volt egy ilyen rendezvényünk, az is jól sikerült, és gondoltuk, miért ne lehetne idén újra. A verseny szabályai egyszerűek: a párokat kisorsoltuk, aki háromszor veszít, az kiesik. Amikor már csak nyolcan maradnak játékban, onnantól direkt kiesésre megy a játék. A nyertes egy serleget és oklevelet tudhat magáénak, na meg persze a dicsőséget – mondta Bojan. És rövidesen kezdődött is az első menet.
Miközben az első kör lement, a kapornaki asszonyok a konyhában sürgölődtek. Készítettek egy kis harapnivalót, hiszen hosszú este elé néztek a kártyázók. Bočkorec Ella is itt segédkezett, de közben felidézte nekünk a régi időket, amikor a faluban a fiatalok a téli időszakban minden nap kártyáztak. – Az 50-es, 60-as években nem volt még rádió, televízió, akkor az volt a szórakozás, hogy a fiatalság összejárt kártyázni. Minden nap másnál találkoztak, általában a pálinkafőző kunyhóban. Hozzánk például vasárnaponként jártak. Én akkor még kislány voltam, de emlékszem. Az asszonyok pedig kézimunkáztak, fontak, így foglalták el magukat.
A szünetben idősebb Nemec Lajos is csatlakozott a nosztalgiázáshoz. – Pontosan megvolt, hogy a hét melyik napján kinél van a kártyázás. De mi nem ezt a mai snapszert játszottuk, hanem azt az egyszerű zsírozást: a tízes tízest fog, az alsó alsót, a fölső fölsőt – magyarázza. – Azt a fajta kártyát négyen játszották, így ketten-ketten könnyen összebeszéltek.
Lajos bácsi elmutogatta, melyik mozdulat mit jelentett, és elmagyarázta, mivel lehetett becsapni az ellenfelet. – Durács, hetesezés, királyozás – ezeket játszottuk még akkoriban, a hatvanas évek előtt. De nem volt ám eszem-iszom, borozás sem, hiszen nem volt annyi bor. Ami volt, az be volt osztva a későbbi időkre, a nagyobb munkákra, mint az aratás és cséplés. A fiatalok kártyázás közben vizet ittak. Jóformán csak a legények jártak kártyázni, a nőtlenek, a férjek már nem jártak ki. Miután berukkoltam, már én sem jártam többé kártyázni. Az esti kártyázás addig volt szokásban Kapornakon, amíg a határok meg nem nyíltak és a fiatalság el nem ment külföldre dolgozni.
Valamikor ennek a kultúrotthonnak a helyén kocsma állt. A második világháború idején itt is rendszeres volt a kártyázás. Ma, mintegy nyolcvan évvel később a mai kapornaki fiataloknak is hasonló szórakozásban volt részük, mint elődeiknek.
A turné hajnalig is eltartott, így aki később érkezett, az is jól érezhette magát, találhatott magának kártyapartnert. A verseny győztese – valamikor az éjjeli órákban – Polanec Zoltán lett Csekefáról, aki a serleget is átvehette. A második helyen Škafar Robert végzett Markovciról, a harmadik pedig Dajč Milan lett Hodosról.
MCSi Design