kiscim5017
 
 

Az almafa a remény jelképe is

luther22171Emlékfa-ültetéssel, könyvbemutatóval emlékeztek a reformáció 500. évfordulójára csütörtökön a lendvai evangélikus templomnál és a könyvtárban, az eseményen egyházi személyek mellett a Luther-monográfia kiadói, szerkesztői is jelen voltak.
A könyvbemutató előtt az evangélikus templom kertjében Luther Márton emlékére almafát ültettek, melyet Bence Utrosa Gabriella presbiter kezdeményezett a nagy reformátor egyik jól ismert, ma is a remény örök érvényét hirdetve: „Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is elültetnék egy almafát!” – áll Luther sokat idézet vallomásában.
luther22172A rövid faültetési és szentelési egyházi szertartásban közreműködő Andrejek Mitja helyi lelkész Luthernek egy másik, az Isten útjai mentén álló gyümölcsfákról szóló példázatát mondta el, melyek gyümölcseikkel csábítják az arra elhaladókat. – Nekünk ma csak egy fánk van, de idővel több is lehet, talán az örökünkbe lépőknek táplálékot is adhat. Így építkezünk mi, evangélikusok a remény útján haladva, elődeink örökségét folytatva.
Erniša Geza tiszteletbeli püspök pedig elmondta: – Ma, Jézus mennybemenetelének ünnepében az evilági és a túlvilági dolgok összekapcsolódásnak a szép példáját látjuk. Az elmúlt időszak eseményei, terrortámadásai az Isten nevében történő öldöklés borzalmára figyelmeztetnek bennünket, amely itthon is megtörténhetett volna. Luther példája arra figyelmeztet, hogy Európában is van még feladat, állandó reformra és transzformációra intenek az ő tettei. Ez a reformáció lényege, s az, hogy törekedjünk a rosszat jóvá, a jót még jobbá tenni.
Volker Leppin Luther-könyvét az utóbbi évek legjobb monográfiájának tartják. A könyv szlovén fordításban nemrég jelent meg a Cankarjeva založba kiadónál, s máris sikerkönyvnek számít. Hogy miért? – erről Logar Tine, a könyv szerkesztője, Vinkler Jonatan irodalomtörténész és a könyv előszavának szerzője, Erniša Geza tiszteletbeli püspök szólt.
luther22173A könyv szerkesztője kiemelte: a 3.000 példányban megjelentetett könyv a szerző nagysikerű könyvének második, átdolgozott kiadása. A sok szakmai reflexiót megélt kötet nem csak Luther reformátori tevékenységének, de magánéletének a fejezeteit is feltárja: lépésről lépésre vezet bennünket a tanulóéveitől az „öreg professzor” fejezetig megállva több olyan fontos állomásnál, mint a wittenbergi évek vagy magánéletének fontosabb eseményei, így például házassága, de a szerző kitérőjében a Luder–Luther névváltoztatás aprólékos, tényszerű elemzését is elvégzi, valamint kitér – a legutóbbi évekig kényes témának számító – zsidóellenes megnyilvánulásaira is.
Erniša Geza hozzászólásában közölte, Lutherből nem szabad szentet csinálni ma sem, ő is csak ember volt, összes hibájával együtt kell elfogadni őt. Ahogy teszi a könyv írója, Leppin, aki inkább láttatja benne a középkor, mint az újkor emberét, s azt, aki a világtörténelem alakulására is befolyással volt. A reformáció 500. évfordulója kapcsán a vallási mozgalom hozadékairól is beszélt. Többek között közölte: ha nem szembesülhetnénk a halállal, a világ még rosszabb lenne.
Luthernek és követőinek a szabadság és a szabad valláskinyilvánítás terén van óriási érdeme, s mai viszonylatokat nézve abban is, hogy az embert nem szabad áruként felfogni, nem kereskedelmi cikk.
Ezen kívül a nők egyenjogúságának is a reformáció adta meg a döntő lökést, hiszen azelőtt a nők önállóan nem végezhettek egyházi szertartást.
MCSi Design